2018. április 22. vasárnap - Csilla, Noémi
Viktória Rehabilitációs Központ



Kategória: Főoldal -> Rólunk írták

Kérdés
·  Rólunk írták
·  Kiéheztetik a mozgássérültközpontot
·  A szociális munka napja az esély ünnepe

Válasz
·  Rólunk írták

Fehérvári Polgár 1996 október

Viktória Központ a könnyebb életért
VIKTÓRIA, A HÁROMSZOROS GYŐZELEM

A tizenhárom éves Klárika boldogan szaladt le a tópartra és fejesugrással vetette magát a csillogó, hűs vizű  Balatonba. A víz alattomosan sekély volt... Szirénázó mentő, kórház és a kegyetlen ítélet: béna  láb, alig mozgó kéz, örökre tolókocsi. Van, aki ilyenkor feladja.
Horváth Klára sohasem adta fel. Ha már nem tudott úgy élni, ahogyan bakfiskoráig szerette volna, hát új, elérhető vagy olykor éppen elérhetetlennek tűnő célokat tűzött ki maga elé. Dolgozott, küzdött sorstársaiért. Azután gondolt egy nagyot és kitalálta: legyen napközi otthona a fehérvári mozgássérülteknek.
Az otthon terve szép lassan átalakult egy rehabilitációs központ álmává. S láss csodát világ, az ezredfordulóhoz közelítő Magyarországon, a szegénység, a pénzhiány, a csalódottság, a letargia országában, egy Székesfehérvár nevű városban, egy tolókocsiba kényszerült nő megvalósította a maga álmodta varázslatot.
- Szeretném rögtön leszögezni - mondja beszélgetésünk elején Horváth Klára a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesületének és a Mozgássérültek Viktória Alapítványának elnöke a rehabilitációs központ átadását megelőző percekben -, hogy egyedül képtelen lettem volna megvalósítani mindazt, amit elképzeltem. Legalább akkora érdeme van a Viktória Rehabilitációs Központ létrejöttében dr. Perjés Kornél főorvosnak, mint nekem. És sokat segített Gáspár Ottokár is.
Horváth Klára nem csak saját magán, mozgássérült társain is tapasztalhatta, mennyire idegenné válik a megszokottság biztonságát elveszítő ember egy másik élethelyzetet kívánó, de a régi körülményeket kínáló világban.
- A mozgássérülteknek még csak azt sem mondja meg senki sem, hogy például miért kell maga alá párnát tennie, hogyan kerülje el a felfekvést, amibe még egy-két évtizeddel ezelőtt is bele lehetett halni. Valamikor minket még tanítottak, mára már alapvetően fontos információkat sem kapnak meg a rászorulók. Az új intézmény szakmai programjában is kimondjuk: ez egy önálló életre felkészítő központ.
A Viktória nevet is Horváth Klára adta az intézménynek. Számára ugyanis létrejötte háromszoros győzelmet jelent.
- Az első győzelem volt, amikor megszereztem a korábbi szovjet laktanya óvodaépületét, a második természetesen az, hogy öt év tervezgetés, pénzgyűjtés és három évnyi építkezés után elkészült a felújítás, átalakítás, míg a harmadik és ez a legfontosabb, hogy azok, akikért ez az egész létrejött, saját korlátaikat győzhetik le majd az intézmény segítségével.
Öt évvel ezelőtt a tervezett napközi otthon létrejöttéhez harmincmillió forint kellett. Szinte kilátástalannak tűnt a megszerzése. De nem Horváth Klárának. Szerzett pénzt, adományokat, munkát. Az épület ma jóval többet ér százmillió forintnál.
- Ma még nem tudjuk, mennyi lesz a számla végösszege. Szerencsére az üzemeltetés költségét a városi önkormányzat egy évre megszavazta, biztosította számunkra. A működtetésre egyébként a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesületével és a Viktória Alapítvánnyal létrehoztunk egy közhasznú társaságot. Az épület és valamennyi berendezési tárgy az alapítványé.
Az elnöknőnek lesz dolga bőven, hiszen a már említett két funkciója mellé a közhasznú társaság elnöki teendői is rá várnak. S teszi mindezt fizetség nélkül.
- Amíg élek, mozgok, családi hátterem megengedi, addig lesz beleszólásom az intézmény működésébe. Ameddig tudom, segítem a Viktória központ munkáját, hiszen a rászorulóknak is szükségük van a segítségre.
Máté G. Péter
*
REHABILITÁCIÓ
 NYUGAT-EURÓPAI SZÍNVONALON

Az egykori használók, a szovjet katonák gyermekei aligha ismernének rá korábbi óvodájukra a garázssori Lövölde közben. A székesfehérvári Európa-nap keretében a néhai kisdedóvó helyén felavatott Viktória Rehabilitációs Központ ugyanis jószerével semmiben sem hasonlít az ideiglenesen hazánkban nevelkedett szovjet kisgyermekeket megőrző épületre.
A kétszintes házban a hazai gyakorlattól eltérően meglepően igényes, szép munkát végeztek az építők. Valamennyi helyiség megközelíthetőségében, kialakításában, használhatóságában, felszereltségében a mozgássérültek korlátozott mozgási lehetőségeihez alkalmazkodik. A mosdók, vécék esztétikumát sokcsillagos szállodák is megirigyelhetnék. Az egész épület otthonosságot, vidám hangulatot áraszt.
Az intézményben egyidejűleg több mint ötven rászoruló tartózkodhat, tanulhat, dolgozhat vagy éppen szórakozhat. Van a házban háromágyas fizikoterápiás kezelő, konduktort és gyógytornászt foglalkoztató pompásan felszerelt tornaterem, csillogó-villogó tálalókonyha, étkező, két nappali klub, ahol pihenni, beszélgetni, videózni lehet. De van tizenhat személyes oktató, hatalmas, százhatvan négyzetméteres kézműves és egy számítógépes terem is több nagyteljesítményű számítógéppel.
Az Európa-napon megtartott ünnepélyes átadás apropóján büszkén kimondhatjuk: ezzel a polgári kezdeményezésre létrejött intézménnyel Székesfehérvár közelebb került az oly áhított (Nyugat)-Európához.

NŐK LAPJA 1998 19. szám (május)

Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az ember kitalálja, miért lett éppen Viktória egy mozgássérültnek épült rehabilitációs központ neve. Mégis megkérdeztem.  - Dacból! - vágja rá Horváth Klára. - Győzelem volt, hogy sikerült megszerezni ezt a telket, és az is, hogy négyvégtagos bénult létemre létre tudtam hozni egy százhúszmilliós beruházást. Ja és azért is - neveti el magát -, nehogy aztán rólam akarják majd elnevezni.

VELÜK
      és nem helyettük

Néhány éve sokszor gondoltam rá, miközben felcipeltem a babakocsit valamelyik intézmény lépcsőjén, hogy jó, jó, én felviszem, jövőre meg már jön mellettem a gyerek, de hogy jut be ide valaki tolókocsival? Ez a ház Székesfehérváron a vasút közelében, építészeti megoldásaival is modellnek számít. A folyosók olyan szélesek, hogy két tolókocsi is elfér egymás mellett, nincsenek küszöbök és az ajtók mind kifelé nyílnak. Az ablakokat és a villanykapcsolókat alacsonyabban helyezték el, a tükröket megbillentették.
Az alsó szint a szociális rész: ebédlő, konyha, foglalkoztató nappalik, gyógytornahelyiség. Az emeleten pedig minden azért történik, hogy a mozgássérültek megfelelő képzés után saját munkájukból tarthassák el magukat. Itt van az oktatóterem, a kézművesműhely és a számítógépterem.
Zsolt levélpapírt tervez a számítógépen. A mély csendben halkan beszélgetünk. A lába húsz éve bénult meg egy motorbalesetben. Édesanyja és testvérei segítették, míg megnősült. Tolókocsiból látta el sclerosis multiplexes feleségét, közben tanfolyamra járt. Mire kiutalták nekik az egyik, mozgássérülteknek épült lakást, a fiatalasszony meghalt. Ez a szakállas, kedves, intelligens fiatal férfi a ház egyik legbiztosabb tagja. Derékig érő hóban is bejön, és nézi, mit tudna csinálni, segíteni. Nemrég újra megnősült. A felesége tanítónő és teljesen egészséges. Emberi számítás szerint nem lehet gyerekük, de ők másképp számolnak...
Hajni tizennyolc évesen érettségire készült, dolgozott, s egy nem kívánt terhességből fia született. A szülés után rátört depresszióban meg akart halni. A szörnyű ugrás után megműtötték a gerincét, a lábfeje béna maradt. De lelkileg teljesen meggyógyult. A kisfia már kilencéves, s a történtekből csak annyit ért, hogy a mama nem tud a busz után futni.
A Viktóriában - Magyarországon elsőként - a komplex rehabilitáció a cél. Hogy a súlyosan mozgássérültek lelkileg és fizikailag megerősödjenek, megfelelő képzést kapjanak, és így kiszolgáltatottból a saját életük irányítóivá váljanak.
Márti még emlékszik a mozdulatra, ahogy a magnóhoz nyúlt, hogy felhangosítsa. Közben az autó egy kicsit kisodródott, de ő még akkor sem ijedt meg. Majd igazít rajta egy kicsit, gondolta, de erre már nem volt idő. Mutatja a tolókocsiját, olyat akart, amibe nem lehet belesüllyedni, amiben tartania kell magát. Orvosi rendelőben dolgozott a baleset előtt, most európai üzleti asszisztensnek tanul. Nagyon bízik benne, hogy majd kap munkát. Ahogy nézem és hallgatom ezt a szép és jókedvű lányt, arra gondolok, mennyire rendben mennének a dolgok ott, ahol ő dolgozna. Mert ő biztosan nem ijedne meg az első nehézségtől, hiszen naponta kell nekigyürkőznie ezer akadálynak.
A munkáltatók ma még nem szívesen alkalmaznak rokkantakat, félnek a komplikációktól. Többnyire el sem jutnak addig, hogy megvizsgálják, mindez mivel járna. Németországban a munkára jelentkező mozgássérült visz magával egy dokumentumot magáról: mi a betegsége, mit kell biztosítani a számára, és ezt a munkáltató hol, mennyiért, milyen állami támogatással tudja megcsináltatni.
A házba érkező, érdeklődő, jelentkező mozgássérülteket Gabi fogadja. Csinos, fiatal nő, nem tűnik mozgássérültnek. - Mert titkolja! - nevet Horváth Klára, és csak akkor veszem észre, hogy Gabi egy kicsit mereven mozog. - Bechterew-kór - mosolyog, de ahogy magyarázza az időről időre elviselhetetlen fájdalommal rátörő gerincízületi gyulladás lényegét, az én mosolyom lassan elolvad. Gabi állapota fokozatosan romlik, bár ő fegyelmezetten erősíti magát, tornázik és úszik. Nemrég aláírásokat gyűjtött, hogy betonozzák le a város egyik buszmegállóját, ne csúszkáljanak télen az utasok. Ő sohasem utazik busszal. Egy hirtelen fékezés végzetes lehet törékennyé üregesedett gerincének.
Úgy tűnik, ebben a közösségben István az, aki semmit nem vesz komolyan, legkevésbé saját magát. Pincér volt, aztán huszonhat évesen versenyt száguldott a barátaival az M7-esen. A balesetben megbénult a lába és az egyik szeme is megsérült.
- Utána hozzám költöztek a szüleim, és úgy kezeltek, mint egy szobadíszt, mire én pánikszerűen elköltöztem. Újra megnősültem, született egy fiam is. Tíz év után váltunk el. Örökmozgó vagyok, és ebben a tolókocsi sem akadályoz meg. Most is mindent csinálok, amit nem volna szabad. Éppen negyedszer vagyok padlón. Most lakásom sincs. Van egy öreg BMW-m, abban alszom. Ha konkrét megoldást kérdez, azt nem tudok. Azt sosem tudtam. - Ő halkan nevet, én nem tudok. Aztán kimondja helyettem, amit én nem mondok: - Azon múlik minden, hogy ki hogyan tudja ezt az egészet feldolgozni, elfogadni. Én a mai napig nem tudom.
Ő volt-e a hibás, kérdezem sután egy másik fiatalembertől, amikor meghallom, hogy az ő lábai is autóbaleset után bénultak meg. Részben, feleli, de teljesen vétlennek senki sem érezheti magát. Mindig lehet arra gondolni, hogy másképpen, máshol, máskor kellett volna.
- A feleségem az állását is felmondta, hogy utánam jöhessen a rehabilitációs intézetbe. Ott láttam, hogy aki odakerül, azt először mindenki látogatja, a felesége is ott van mindennap. Aztán ritkábban jön, aztán csak ír, aztán már csak az ügyvéd jön. Nekünk ehhez négy év kellett. De most is jóban vagyunk.
Ő az, aki nem a központban dolgozik. Azt mondja, amit itt keresne, az nagyon kevés. Megpróbál valami mást. A rokkantnyugdíja tizenkétezer-négyszáz forint.
- A segély - mondja Horváth Klára - soha nem megoldás, hiszen csak rögzíti az adott helyzetet, nem vezet ki belőle. Én úgy gondoltam, a mi oldalunkról kell indulnia a változásnak. Nekünk kell először megmutatni, hogy mire vagyunk képesek, és ezért mi jár nekünk cserébe. Mi nem védett közegben élünk. A világ nincs igazán tekintettel ránk, tudomásul kell hát vennünk a játékszabályokat. A ház elkészült, most jön az az időszak, amikor kiderül, életképes-e a modell.
Klára tizenhárom éves volt, amikor fejest ugrott a Balatonba. Harmincegy éve ül tolókocsiban. Gimnáziumot végzett és tanárképző főiskolát. Megszervezte, szintén a semmiből, a Fejér megyei mozgássérültek egyesületét, kiadványokat fordít, munkáltatókkal tárgyal, külföldi példákat keresgél, és olyan tevékenyen él ebben a kényszerű passzivitásban, amely mindenkiben tiszteletet ébreszt. Másodszor választották az önkormányzat szociális bizottságába külső tagnak. Azt mondja, ha egyszer sok ideje és ereje lesz, megpróbálja elérni, hogy akadálytalanul juthasson be a városházára. - Mindig megtornázunk érte a mamámmal - mosolyog. Gyerekkorában orvos, felfedező, valami nagy dolog létrehozója akart lenni. Mondom neki, hiszen ez sikerült is, bólogat. Ugyanaz nem lehetett a célja, mint a baleset előtt, de az fontos, hogy legyenek célok, tervek. És vágyak.
- Egy nagy vágyam volt, amit huszonvalahány évig dédelgettem. Arra vágytam, hogy eljussak Görögországba. Sikerült. Kemény lecke volt. Az az út könyörtelenül szembesített az állapotom korlátaival. Ott minden látványosság hegycsúcsok tetején van. Lelkileg pokoli, hogy az ember megtesz majd kétezer kilométert, egy csomó pénzt elkölt, és hiába minden segítség, nem tud felmenni az Akropoliszra.
Nem minden valósítható meg. Igen, az tény, hogy az ember mozgássérültként sokkal több mélységet és magasságot él meg, mint egy átlagember. De lehet, hogy én egy átlagember szeretnék lenni...
    Hulej Emese
*
Fejér Megyei Hírlap 1999 november

HÚSZÉVESEK LETTEK

A FEJÉR MEGYEI EGYESÜLET SZÜLETÉSNAPJA

A születésnap általában fordulópont az ember életében és ünnep a magánember számára. Másként köszöntünk azonban egy szervezetet, egy egyesületet, amely már húsz hosszú éve gyarapodó taglétszámmal lesz egyre elismertebb civil szerveződés, és amelynek tagjaira több szempontból is érdemes figyelni. A Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesülete megalakulásakor épp a hetedik volt az országban. Azóta a taglétszám ötezer körül mozog és a folyamatosan bővülő, fejlődő szolgáltatások is egyre több mozgásában korlátozott ember életét könnyítik meg. Az egyesületi találkozások lehetővé tették, hogy a hasonló sorsú emberek megbeszéljék gondjaikat, segítsék egymást és közben próbálják megtanulni, hogy önmagukért is cselekedniük kell, illetve tanulni az önállóságot, amelyhez bizony nélkülözhetetlen néhány tárgy, épület, bizonyos komfort, szolgáltatás. Az önrendelkezés minden embernek elemi joga.
Néhány éve megépült a Viktória Rehabilitációs Központ, mely keretet ad az egyesületi életnek is. Először egy magánlakásban, később pedig különböző közintézményekben tevékenykedtek. Az idő múlásával és a feladatok vállalásával egyre inkább megismerte a társadalom az egyesületet, és a magánemberek ma már jobban elfogadják a szomszédban, az emeleten, az utcán naponta rájuk köszönő, bottal közlekedő vagy tolókocsiban ülő embertársaikat. Ők ünnepelték az egyesület születésnapját tortával, műsorral, tombolával, szeretettel. Az ünnepi műsor igen magas színvonalú volt, és ajándékul azok a közismert fehérvári és Fejér megyei művészeti csoportok adták, amelyek évek óta gyakran felléptek az egyesület rendezvényein (Primavera kórus, Alba Regia Népiegyüttes, Los Andinos, Pusztavámi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes stb.). Az est egyik látványossága volt a helyi cukrászüzem ajándéka, egy óriástorta, amelyből mindenkinek jutott egy-egy szelet.
Kovalcsik Katalin
*
Humanitás, 2000 február

A MOZGÁSSÉRÜLTEK FEJÉR MEGYEI EGYESÜLETE

Egyesületünk 1999 novemberében ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Engedjék meg, hogy ennek alkalmából egy nagyon picit visszatekintsek és összegezzem egyesületünk elmúlt 20 évének eredményeit is.
1979-ben az egyesület megalakulásakor 120-an voltunk, napjainkban viszont már egy ötezer fős szervezetként működünk. Munkánk révén az elmúlt évek alatt jónéhány változást sikerült elérnünk, és egyesületünkön keresztül mi magunk is nagyon sokat tettünk azért, hogy Fejér megyében a mozgássérült emberek és családjuk helyzete, életminősége javuljon. Néhány kezdeményezésünk országos érdeklődést is kiváltott. Hazánkban a mozgássérültek egyesületei közül elsőként mi vezettük be az egyesületi tagok rendszeres tájékoztatására a körlevelet és az ún. Tudnivalók c. kiadványt. Emellett a kezdetektől működik a levelező szolgálatunk, és napjainkban már minden munkanapon tartunk ügyfélfogadást. A felsorolt szolgáltatásainknak is köszönhető, hogy tagjaink viszonylag jól ismerik a jogaikat és mindazokat a lehetőségeket, amelyek ma Magyarországon a mozgássérültek rendelkezésére állnak.
Az évek során egyesületünk segítségével többezer mozgássérült kaphatott ún. LÁT-támogatást lakásának akadálymentesítéséhez. Ha lassan is, de megindult az épített környezet akadálymentesítése. Sok helyen el tudtuk érni, hogy a járdaszegélyeket lesüllyesszék, vagy rámpát építsenek a lépcsők mellé. Sikerült elérnünk azt is, hogy néhány középületbe tolókocsival is be lehessen jutni.
A mozgássérültek egyesületei közül mi voltunk az elsők - s tán azóta is az egyetlenek -, akik ösztöndíjjal támogatják a fiatal mozgássérült egyesületi tagok továbbtanulását. Eddig egyesületünk anyagi támogatásával kb. 60 fiatal szerzett valamilyen szakmát, illetve közép- vagy felsőfokú iskolai végzettséget. Ezek a fiatalok aztán nagyobb eséllyel tudtak munkát vállalni és a sorsukat alakítani.
Büszkék lehetünk arra is, hogy mi hoztuk létre - és nem is akármilyen színvonalon! - Magyarország első önálló életre felkészítő rehabilitációs központját, a Viktória központot. Ugyancsak érdeklődést és elismerést váltottunk ki azokkal a kiadványainkkal, amelyek gyakorlati segítséget nyújtanak a mozgássérültek gondozásában, ill. az építészeti akadályok megszüntetéséhez. Szintén elsőként jelentettünk meg 1983-ban egy mozgássérülteknek szóló speciális városkalauzt Székesfehérvár közintézményeiről, idegenforgalmi nevezetességeiről.
Az elmúlt években egyre többet szerepeltünk a megyei és az országos sajtóban. Rengeteg riport, újságcikk számolt be az eredményeinkről, tevékenységünkről. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy egyre pozitívabb kép alakuljon ki egyesületünkről és a mozgássérült emberekről szűkebb és tágabb környezetünkben. Szerintem megyénkben már teljesen természetessé vált az, hogy a mozgássérült emberek tanulnak, dolgoznak, élik és irányítják saját életüket.
Szerepünk volt abban is, hogy Székesfehérváron jött létre Magyarország első óvodai, majd bölcsődei csoportja a súlyosan mozgássérült gyerekeknek, és itt indult el a mozgássérült fiatalok integrált iskolai oktatása, nevelése. Ugyancsak városunkban működik az ország első integrált rehabilitációs szakmai képző és átképző központja.
A sajtó érdeklődésén túl sokan szeretnének személyesen is eljönni hozzánk, megismerkedni velünk és a gyakorlatban is látni a munkánkat. A Viktória központ átadása óta már nagyon sokan látogattak el ide. Több egyesület vezetői, tagjai, de az országos szövetség különböző munkacsoportjai is jártak már nálunk. Rajtuk kívül egyre több magyar és külföldi szakember is felkeresi a központot. Az ő köreikben is elismerést arattunk az eredményeinkkel.
H. K.


[ Vissza a lap tetejére ]


·  Kiéheztetik a mozgássérültközpontot

Index - 2012. október 8.
Hudák Hajnal

A 15 éve mozgássérültek rehabilitációjával foglalkozó Viktória Rehabilitációs Központ július óta nem kap pénzt az önkormányzattól, jelenleg csodával határos módon képes csak fenntartani magát. Attól félnek, az épületet akarják elvenni a fejük fölül, és ez azért is aggasztó, mert az intézmény, amit egy mozgássérült nő vezet, egyedülálló az országban. A székesfehérvári városvezetés elzárkózott attól, hogy az Index kérdéseire válaszoljon.

Az intézmény

A Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesülete 1979-ben jött létre Székesfehérváron, hogy segítse a megyében élő mozgássérülteket és családjaikat, képviselje érdekeiket. 1991-ben megkapták a volt szovjet óvoda ingatlanját, és létrehozták benne Magyarország első önálló életre felkészítő központját, a Viktória Rehabilitációs Központot, aminek nappali részlege 1996-ra készült el. Azért egyedülálló, mert az országban korábban nem volt olyan integrált intézmény, ahol súlyosan mozgássérülteket foglalkoztatnak, és ahol állapotmegőrzésük, fejlesztésük érdekében gyógytorna-, fizikoterápia- és masszázskezelést is kaphatnak szolgáltató jelleggel. A szolgáltató jelleg azt jelenti, hogy a rászoruló maga dönt arról, miben kér segítséget, illetve milyen ellátást szeretne igénybe venni.

Az intézet vezetője, Horváth Klára szerint az ellátások és szolgáltatások mellett a legértékesebb a központban, hogy ez egy civil szervezet, azaz maguk a rászorulók, az itt élő mozgássérültek hozták létre, építették fel, és a mai napig is részt vesznek az intézmény működtetésében, vezetésében. Ma Magyarországon még mindig elég ritka, hogy egy ekkora intézményt civil szervezet épít fel és működtet, és hogy ebben az érintettek maguk is aktívan részt vesznek, de most kockán forog a létük.

A központ havonta 300–400 főnek nyújt képességfejlesztő, egészségmegőrző szolgáltatásokat, körülbelül 50 embernek szociális szolgáltatásokat (ezen belül tájékoztatást, ügyintézést, jogi tanácsadást, gondozást, személyi segítést). A családias jellegű otthonban évente 20-30 főt sikerül úgy rehabilitálni, hogy az otthonukba és családjukhoz visszatérhessenek. Tartósan jelenleg 9 embernek biztosítanak teljes ellátást önálló lakrészekben, 24 órás segítőszolgálattal. Olyan embereknek, akik a mindennapi életükben fizikailag mások segítségére szorulnak, és akiket a családjuk már nem tud ellátni. Itt viszont a személyi segítők közreműködésével önrendelkező életet élhetnek, maguk dönthetnek a sorsukról. Az érintettek jövedelme általában nagyon alacsony, ezért is szeretnek ide járni a kezelésekre, mert itt jóval a piaci ár alatt dolgoznak, és nem kell annyit várniuk, mint az állami vagy önkormányzati intézményekben kellene.

Nagy bajban vannak

A probléma az, hogy 2012 februárjától az önkormányzat felmondta a támogatási szerződésüket, februártól júliusig lecsökkentették az addigi havi 2,5 millió forintos támogatást 800 ezerre, július óta pedig egy fillért sem kapnak tőlük. A Viktória központ fenntartási költségének 30 százalékát tette ki az önkormányzat által nyújtott támogatás, a többi forrása a normatíva, a térítési díjak, a fenntartó egyesület támogatása, és csekély mértékben az adományok voltak. Az önkormányzat most csak azzal a feltétellel hajlandó tovább támogatni a Viktóriát, ha a központot önálló jogi személlyé alakítják. Amíg ez nem történik meg, addig az egyesületet kizárják a közbeszerzésből. Ez azért érthetetlen a számukra, mert eddig is ilyen formában működtek, pályáztak, és eddig állításuk szerint nem volt ezzel semmi gond.

Az önkormányzat közöl

A helyszínen sokáig beszélgettünk az igazgatónővel, de az ügy másik főszereplője, az önkormányzat egy korábban írt közleményen kívül nem volt hajlandó más információt megosztani velünk. De ugyanígy nem válaszoltak  Horváth Klára több, az intézmény jövőjét érintő hivatalos levelére sem.

Közleményük szerint nem az önkormányzat, hanem Horváth Klára hozzáállásán múlik az intézmény további működése.  „A tavalyi ellenőrzések során számos jogszabálysértésre, valamint szakmai és elszámolási hiányosságra derült fény, amikről a közgyűlés a 2011. október 13-i ülésen tárgyalt. Ennek eredményeként közös megegyezéssel, azaz az egyesület beleegyezésével 2012. február 15-ével megszüntetésre került az ellátási szerződés” – írják. A képviselőtestület azt is kimondta, hogy a székesfehérvári fogyatékkal élők szociális ellátási igényét ezentúl is közbeszerzési eljárással létrejövő ellátási szerződéssel, illetve saját intézményein keresztül kívánja biztosítani.

Az intézmény vezetője szerint sok minden jelent meg a közleményben, ami nem fedi a valóságot, és ami rossz fényt vet rájuk.

Ellehetetlenítés

Horváth Klára szerint a civil szervezeteket mindig minden hatóság erősen ellenőrzi, az önkormányzat is, ami főleg a pénzügyeket minden évben leellenőrizte. A tavalyi átfogó ellenőrzéskor olyan apróságokba kötöttek bele, hogy például az egyik résznél nem megfelelő nyomtatványt használtak, és más olyan apróságokba, amiket tudtak volna orvosolni, ha kaptak volna rá lehetőséget. Az igazgatónő szerint az állhat emögött, hogy az önkormányzat olyan helyzetbe akarja őket hozni, hogy ne tudjanak tovább működni.

Azt is furcsállja, hogy a korábbi években az önkormányzat sosem talált semmilyen hibát az elszámolásukban, sőt, általában még meg is dicsérték őket, hogy milyen rendezettek a papírjaik. A 2011-es év beszámolóját egyébként idén még a közgyűlés is jóváhagyta.

A szerződést ugyan közös megegyezéssel mondták fel, de a felmondást valójában csak az önkormányzat akarta. Az egyesülettől megtudtuk, hogy azért választották a közös megegyezést, mert így nem azonnali hatállyal mondták fel a szerződést, hanem kaptak három hónap haladékot, és abban reménykedtek, hogy addig tisztázódik a helyzetük.

Nem fogadták el a pályázatukat

Horváth Klára szerint 2011 decemberében a Viktória központ indult a város közbeszerzési pályázatán, de jelentkezésüket azzal utasították el, hogy az intézmény nem önálló jogi személy, és csak a fenntartó egyesület jogosult pályázni. Ezért márciusban a következő közbeszerzésen ennek alapján indultak, de azt is elutasították azzal, hogy önállóan sem az egyesület, sem a Viktória központ nem felel meg a közbeszerzési eljárás feltételeinek. Az országos szövetség jogi szakértője jelezte az önkormányzatnál, hogy jogszerűtlen az egyesület és az intézmény szétválasztása, és az ilyen okkal történő kizárása a közbeszerzésből. Ráadásul 2010-ben ugyanilyen formában nyertek a pályázaton, és az ország más településein (Budapesten, Vácott, Kaposváron) ugyanilyen formában működtetnek az egyesületek hasonló intézményeket.

Ezután egy közbeszerzésekben járatos jogász útmutatásai alapján adták be a harmadik közbeszerzésre a jelentkezést, ekkor a közbeszerzési iroda újfent kérte az intézmény jogi státuszának igazolását. Ezután más indokot találtak a visszautasításra, pedig mindhárom esetben egyedül ők tettek ajánlatot a nappali átmeneti ellátás és a tartós bentlakás feladatának ellátására.

Az egyesület szerint több jogi szakértő is megállapította már, hogy az önálló jogi személlyé válásuk előnytelen lenne, a központnak át kellene adni a működéshez szükséges vagyont az alapítványnak, ezzel lehetővé válna a teljes vagyon idegen kézbe kerülése. Ezért nem teljesíthetik azt a feltételt, amit a város a további támogatás fejében elvár tőlük. Horváth Klára szerint ha az önkormányzatnak tisztességesek a szándékai, akkor nem ragaszkodik ehhez a feltételhez.

Az ingatlan kell?

Egyes találgatások szerint valakinek a több száz millió forint értékű épületegyüttesre fájhat a foga. Az önkormányzati tulajdonú telken lévő épület a mozgássérült-alapítvány tulajdona, és az egyesületé a haszonélvezeti jog. Az önkormányzat állítólag már az év elején elkészítette a kiürítési tervet, de amikor az igazgatónő erről érdeklődött náluk, nem válaszoltak a levelére.

Az önkormányzat hivatalos válasza szerint a Viktória Rehabilitációs Alapítvány tulajdonában áll az ingatlan, haszonélvezője pedig a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesülete, ezért „az ingatlan vonatkozásában az önkormányzatot semmilyen rendelkezési jogosítvány nem illeti meg". Egy a Fejér Megyei Hírlapban megjelent cikk szerint az a szóbeszéd járja a városban, hogy wellness-központot, magánklinikát vagy szállodát akarnak kialakítani a rehabilitációs központ helyén.

Horváth Klára elmondta, hogy a polgármester, Cser-Palkovics András mindig hangoztatta, milyen fontos neki a mozgássérültek ügye, de tavaly óta nem fogadta őt. Az igazgatónő úgy érzi, az önkormányzattól nem szeretnek vele tárgyalni, mert jól ismeri a szabályokat, és nem szokott mellébeszélni. Az egyesület vezetése még mindig bízik abban, hogy sikerül az önkormányzattal megegyezni, és az intézményt nem kell bezárniuk, de addig is pénzt gyűjtenek a megmaradásuk érdekében.

Úgy véli, a városnak inkább támogatnia kellene a központ fennmaradását a jelenlegi formájában, és büszkének lennie arra, hogy egy civil szervezettel együtt tud dolgozni. Az sem mindennapi dolog, hogy egy intézményt egy kerekesszékes ember vezet, de ők ezt is próbálják hátrányként feltüntetni. Az intézmény munkatársai kiszámolták, hogy azokat a feladatokat, amiket ellátnak, más intézményekben 25%-kal drágábban tudná az önkormányzat elvégeztetni, de tudomásuk szerint az önkormányzatnak jelenleg nincs is olyan intézménye, ahol ezeket a szolgáltatásokat ilyen színvonalon biztosítani tudnák.

Egyre nehezebb

„Hónapról hónapra élünk, segélykérő leveleket küldünk mindenhova, és mindenen nagyon spórolunk” – meséli elkeseredett hangon az igazgatónő, aki még a saját fizetését is lecsökkentette a minimumra, hogy ezzel is spóroljon az intézménynek. – Nagyon nehéz volt eleinte feldolgozni, hogy képesek egy tollvonással mindent tönkretenni az emberek. Úgy érzem, sok emberből kezd elveszni az erkölcsi tartás, a tisztesség, a szolidaritás.”

Elmesélte, hogy öt-hat éve még sokkal többet tudtak pályázni, mint most, és volt olyan év, amikor ötvenkét mozgássérültnek tudtak munkát adni, de az utóbbi években szinte teljesen leépült a foglalkoztatás, bizonyára a válság miatt.

forrás:
http://index.hu/belfold/2012/10/08/kieheztetik_a_mozgasserultkozpontot/


[ Vissza a lap tetejére ]


·  A szociális munka napja az esély ünnepe

http://www.balogzoltan.hu/balog-a-szocialis-munka-napja-az-esely-unnepe/

http://www.hoppmuzeum.hu/a-szocialis-munka-napja/

[ Vissza a lap tetejére ]